2013. 11. 08. 10:09
tíz…kilenc… nyolc… hét… hat… öt… négy…
Soha nem tudjuk mikor jön el a vég, nem tudjuk, hogy fogunk rá reagálni, mit fogunk érezni. Tegnap átlagosan jól telt a napom, táncpróba előtt kaptam egy telefonthívást. Hulltak a könnyeim, remegtem, alig bírtam elmondani a többieknek, hogy nekem azonnal a kórházba kell mennem. 12:35-kor meghalt apukám. Egyszerűen nem tudom megfogalmazni mit érzek. Egy óriási tátongó ürességet, amolyan Nirvana hangulatú, a nagy semmi. Leírhatatlan, nem tudok gondolni semmire, beugranak képek, érzések, s ennyi. Ott voltam, láttam üresen a kórházi ágyát, aztán letakarva őt. Ülni a kegyeleti szobában s várni a nagy semmit. Hófehér falak között, vele, keresztekkel és Bibliával. Itthon mindenki sír… Ugyanakkor rossz belegondolni, de jobb így neki. Fájdalmai voltak, s egyszer csak megszűnt dobogni a szíve, most már nyugodt lehet. Nem érezhet fájdalmat, csak mi, ezzel a nagy ürességgel.
három… kettő… egy…
Mióta tudom, hogy létezik a Blogger, azóta blogolok. Ez a bejegyzés pedig akkor született, amikor meghalt apukám.
Nyilván azóta óriási változásokon mentem keresztül. Felnőttem.
Nem is tudnám pontosan megfogalmazni, hogy miért éreztem szükségét, hogy megosszam ezt veletek. Ugyanis ez a blog már nem elérhető a nyilvánosságnak. Néha szoktam olvasgatni, mert jól esik a nosztalgiázás.
Tudnotok kell, hogy nem vagytok egyedül a veszteségeitekkel.
Akármilyen helyzetben vagytok, s akármilyen fájdalom ér, nagyon sok ember van, aki ugyanazzal küzdött vagy éppen küzd még mindig. Nagyon sok démonunk van, ami ülhet a vállunkon, viszont mi döntjük el, hogy adunk-e neki teret vagy sem.
Közhelyes lehet, de minden rajtunk múlik. Minden reakció belőlünk fakad. S mindig ott a lehetőség, hogy jobbak legyünk, hogy ne másokon vezessük le a dühünket, hogy megtanuljuk megfigyelni az érzelmeinket. Nyilván mindennek oka van, s érdemes ezeket az okokat megismerni, mert rengeteg betegséget előzhetünk meg ezen ismeretek által.
Nagyon sok betegség ered az elfojtásainkból, s hidd el nekem, kedves olvasóm, hogy megéri ezekkel szembemenni és feltárni mindent.
Az élet akkor lesz teljes, ha megismerjük Önmagunkat.
Sokan csak élnek, s mennek a tömeg után, de nem tudják, hogy Ők mit akarnak és merre tartanának szívesen.
Ha csak egy tanácsot fogadsz meg ma, akkor az ez legyen:
Egy életed van, s úgy éld meg azt, ahogy Neked a legjobb!
Köszönöm figyelmed,
Kitti
Vélemény, hozzászólás?