LEHETSZ SZARUL…

VISZONT NE FELEJTS EL FELÁLLNI EGY IDŐ UTÁN…

Az élet nem egyszerű, tudom, jelenleg én is ezt érzem. Ezért is mondom, hogy lehetsz szarul, viszont ne feletsd el felállni egy idő után a helyzetből.

Nem lesz mindig szar, még akkor sem, ha most azt érzed, hogy ez életed legrosszabb időszaka.

Tapasztalás az élet…

Azért élünk, hogy tapasztaljunk. Ez nagyon elcsépeltnek hangozhat, de tényleg ezért szívat az élet, legalábbis ezért érezzük úgy. Kellenek az új helyzetek, az új perspektívák, az új megoldások, hogy tudjunk előrébb lépni és tanuljunk mindenből.

Ha azt érzed, hogy szétesőben van az életed, hinned kell benne, hogy valami jobb következik ezután.

A nehézségek visznek tovább…

Legalábbis a nehézségek adnak új nézőpontokat és ötleteket, hogy mit is szeretnénk vagy legalábbis mik a járható utak. Ezért teremnek kérdések bennünk, hogy rájöhessünk, hogy milyen irány is az, ahová tovább tudunk lépni.

Az életben szerintem megvan az egyensúly, de nyilván a rossz dolgok hamarabb fennakadnak a rostánkon, mint a jók. Eleve kérdéses, hogy mi a jó és mi a rossz, de próbálok hinni az áramlásban. Máshogy nem megy.

Határok és komfortzóna…

Lehetsz szarul, lehet pont azért vagy, mert nem húztad meg a határaidat, pedig arra lenne a legnagyobb szükséged.

Hallgass a belső hangodra, viszont ne feltétlen azonosulj vele. Azért, ha azt súgja, hogy eddig és ne tovább, azt vállald be, mert valószínűleg nemhiába ösztökél arra.

A komfortzóna egy biztonságos közeg, amit nem szeretnénk elhagyni, akkor sem, ha azt éreznénk jónak. Elvégre kilépni a fényre, ijesztő. Viszont egy sötét lyukban, félve élni is az, nemde?

Ezt ugyanúgy írom most magamnak is, mint Neked, kedves olvasóm, hogy lépjünk a fényre. Tudjuk mi a helyes döntés, szóval ne féljünk, mert az élet csak akkor fog változni, ha adunk neki egy alapot.

Lehetsz szarul…

Viszont nem érdemes. Szerintem megvan az az idő, amit nem tudsz kihagyni ebből az önsajnálatból.

Sajnáltatni azt gondolom, hogy nagyon jól tudja magát a mai ember. El vagyunk kényelmesedve, ilyen jó életünk régebben nem lehetett volna. Igazuk van öreganyáinknak, hogy a kutya is jó dolgában vész meg.

Tele vagyunk lehetőségekkel, s mi mit csinálunk? Ülünk egy sarokban és sírunk, ahelyett, hogy élnénk azzal a bizonyos lehetőséggel.

Végül is lehet ezt így is csinálni.

Melyiket választod?

Az életet, amiért tenni kell vagy pedig lehetsz szarul, nyakig merülve az önsajnálatban…

Az élet rövid, nem figyelsz és elröppen 10-20 év. Alapvetően el tudjuk dönteni, hogy sajnálkozunk vagy teszünk a céljainkért. Ez nem csak neked lebaszás, nekem is. Idén leszek 30, van egy elképzelt életem, ami csodálatosan nyugodt és gyógyító.

Tegyünk érte! Tégy magadért, hogy ne mondd azt a végén, hiába éltél…

Köszönöm figyelmed,
Kitti