Elmúlik

Az egyetlen, ami állandó az életben, az a változás. Minden elmúlik egyszer, sajnos vagy szerencsére, de semmi sem örök.

Rengeteg jó és rossz dolog történik velünk életünk során, ami néha ijesztő, néha a legjobb érzés, mégis elmúlik minden, mert a változás az életünk része. Unalmas lenne mindig egy helyben toporogni. Így tudunk tapasztalatokat gyűjteni, s megismerni önmagunkat. Kellenek a változások ahhoz, hogy kiismerjük a reakcióinkat, hiszen minden belőlünk ered.

Elmúlik, s ez ijesztő…

A változás, szerintem, soha nem ijesztő, az mindig egy új kezdetet jelent. Ez a kezdet lehet ijesztő vagy felkavaró az elején, de alapvetően, minden okkal történik. Minden ilyen helyzet minket fog szolgálni, ha mással nem, tapasztalattal mindenképp.

Az élet azért teremt helyzeteket, hogy meg tudd ismerni önmagad ezek által. Elvégre az egyetlen, aki folyamatosan ott lesz veled életed során, minden egyes változásnál, az te magad vagy. Azt pedig, hogy hogyan reagálsz dolgokra, tudod befolyásolni. Egységesen tudod minden egyes történésre azt mondani, legyen az jó vagy rossz, hogy leszarod. Vagy fogalmazzunk másképpen, elengeded.

Minden reakciód rajtad múlik. Soha nem lesz az életed csak boldog vagy csak depresszív, mert rengeteg periódusa van az életünknek, amit bizony meg kell élni és TE döntöd el, hogy hogyan reagálsz az adott történésre. A félelem a legrosszabb tanácsadó, mert abból nem lehet építkezni, az egy blokkoló tudatállapot, amin igyekezni kell, minél hamarabb átlendülni. Aztán pedig jöhet az objektív szemlélet.

Nem a belemerülés a jó irány

Azt vallom, hogy mindent meg kell élni, értve ezt az érzelmekre, viszont alapvetően nem gondolom, hogy ennek a hosszú távú megélése a kulcs a kiegyensúlyozottsághoz. Épp ellenkezőleg.

Lényegében arra célzok, hogy élj meg mindent, ne reagálj dühből és aludj rá egyet. Másnap pedig, még reggel ébredés után jelentsd ki, hogy mindez, ami történt, nem számít. Ha meg kell beszélned az adott személlyel, tedd meg, nyilván van, hogy eszedbe se jusson szóba állni vele, mert nem mindig van kivel megbeszélni, de minél hamarabb próbálj meg átlendülni a történteken, mert az, hogy elhúzol egy negatív vagy pozitív, teljesen mindegy milyen tudatállapotot, abból nem lehet építkezni. Eltereli a figyelmedet a fontosabb dolgokról.

A lelki béke, ahogy az itt és most megélése is elengedhetetlen, s az, ha belemerülsz és dagonyázol fölösleges érzelmekben, az csak elveszi azt az idődet, amit tölthettél volna a jelenben is.

24 óra és vége

Ahogy telik az idő, egyre inkább azt érezhetjük, hogy nem tudjuk, merre tart az út, amin haladni kellene. Pedig alapvetően az élet visz tovább, mindig minden helyzetből. Neked csak annyi feladatod van, hogy légy jelen, s figyelj.

Ahogy múlik egy nap, úgy múlnak el az adott napi történések fontosságai is. Tehát mire te ágyba kerülsz, addigra minden, ami történt az adott napon, elmúlik, mindegy, hogy jó vagy rossz, vége van.

És ez a csodálatos ebben az egészben, amit életnek nevezünk, hogy lehet valami nagyon rossz, tarthat valami hónapokig, akár évekig, de legyen benned mindig ott a tudat, hogy el fog múlni.

A jó dolgok is ilyenek, hogy abban sem tudunk megrekedni, mert sajnos azok sem tartanak örökké. Semmihez sem lehet ragaszkodni, csak azért, mert egy időszakban nagyon jó volt.

Alapvetően a minden esti számvetés az, amit be lehet építeni az életbe, szerintem.

Hála és elmúlás

Ezt az esti számvetést kifejtve, arra gondolok, hogy semmibe sem tart hálásnak lennünk. Mikor lefekvés előtt fekszünk az ágyban, igazán tudatosíthatjuk magunkban, hogy akármi is történt aznap, hálásak vagyunk érte. Elvégre elmúlik minden, nap végével.

A hála bevezetése elengedhetetlen az objektív szemlélethez, szerintem, mert semmi sem evidens az életben, s semmi sem jár nekünk, csak azért, mert létezünk.

Fontos kifejeznünk hálánkat akkor is, ha rossz történt, mert ezekből is tudunk építkezni. Illetve tudnunk kell azt, hogy minden érzés belőlünk fakad, ezért nem másokat kezdünk el hibáztatni, soha, hanem magunkba kell néznünk. Hogy minket miért érint úgy valami, ahogy érintett, s ezen kell dolgoznunk, nem a gyűlölködésen fennakadni. Ez egy nagyon jó lépés az önismerethez, hogy nem mások hibáztatását választjuk, hanem a saját reakciónkat próbáljuk megfigyelni különböző helyzetekben.

Mindenben van valami jó, akkor is, ha nem látjuk

Feldolgozni a traumákat nem két perc, nyilván. Viszont ezekről is úgy vélekedek, hogy adj magadnak időt, mert el fog jönni az a nap, mikor meglátod a traumádban a jót. Elvégre minden okkal történik. Minden, ami bekövetkezik, meg van írva. Nem kerülhetünk ki valamit, csak azért, mert túl rossz, az élet történései sajnos sokszor adottak. Hozunk rossz döntéseket, maradunk benne rossz kapcsolatokban, teszünk olyan dolgokat, amiket első megérzés alapján, nem kellene, s már ott is vagyunk, hogy megtörtént, amit nem szerettünk volna soha. Illetve nyilván mások élete is hatással lehet ránk.

El kell tudnod fogadni azt, hogy bármi történjék, nem a te hibád. Most nem a felelősségvállalás hárítására gondolok, mert az egy másik cikk lesz, hanem olyan történésekről beszélek, amik a te életedre vannak hatással, s te ennek az elszenvedője voltál valamilyen formában.

Fontos kiemelni, hogy akármi történik, segít a feldolgozásban az, ha tudsz róla valakinek beszélni. Ha nem is azonnal, de idővel elengedhetetlen, hogy ne őröljön fel. Akármi történt is, add ki magadból, mert az segít.

Utólag pedig, akármilyen elcsépelten is hangozhat, fogsz benne jó dolgot látni, ami segíti az elmúlást. Lehet, csak annyi pozitívat fogsz felfedezni, hogy tapasztalatot gyűjtöttél vagy éppen a lényeget ragadod meg, hogy elmúlt. Viszont ezek mindenképpen pozitív lépések ahhoz, hogy ne uralják a mindennapjaidat.

Engedd el…

Elvégre ez lenne a lényeg, hogy mindent el tudj engedni, s ne legyen rád hatással semmi, sem a múlt, sem a jövő. Te csak élj, szabadon, kiegyensúlyozottan, mert ez az élet célja. A tapasztalás, a tanulás, a fejlődés.

Nem másoknak fontos az, hogy alapvetően boldogok legyünk, hanem ez nekünk, a személyünknek kell, hogy fontos legyen.

Realizálni kell azt, hogy nem a tárgyaktól leszel boldog, hanem a mindennapi történésektől. Nem a vagyon, a ház, a kocsi, a tv, az isten tudja, mi fogja elhozni a várva várt boldogságodat, hanem ezt magadnak kell fejben meghozni. Külsőségek alapján várhatsz csodát, de ezek maximum elmúlnak, soha nem fognak neked örömet okozni úgy igazán.

Szegény családból származom, mégsem ez határozza meg az életemet. Azok az időszakok nagyon jó tapasztalatok voltak, így utólag visszagondolva, viszont nem ezektől lettem olyan, amilyen. Volt, hogy nem volt mit enni, volt, hogy kiközösítettek az anyagi háttér miatt, kaptam én már sok megjegyzést egész életemben, sokszor olyanoktól is, akiktől csak szeretet reméltem, mégis az ellenkezőjét kaptam.

Alapvetően sok időszak van, amikor összecsapnak a fejed felett a hullámok, de egy idő után, jobb esetben, belátod, hogy ez az egész, nem számít.
Olyan kevés dolog van az életben, ami igazán fontos és az, hogy buta emberek mit beszélnek, hogyan viselkednek, mi történik a világban, amire nincs hatásod, kurvára nem számít.

Ami számít, az a TE életed, azzal törődj, hogy te hogyan viselkedsz másokkal, te hogyan vagy, s mitől tehetnéd még jobbá az életet, nem csak magadnak, másoknak is!

TE csak légy jó ember, tök mindegy, ha körülötted mindenki hülye, senkit nem tudsz megváltoztatni, s nem is kell. TE csak a saját viselkedéseddel foglalkozz, s vedd számításba azt, hogy a környezetednek nem kell hatással lennie rád. Minden elmúlik egyszer. Te lehetsz jó, s legyél is, mert az kifizetődő, még akkor is, ha jelenleg nem látszik.

Engedj el mindent, s légy a legjobb változata önmagadnak, mert ez visz előre!

Köszönöm figyelmed!
Kitti